Azt már pontosan tudom, mi van mögöttem. Onnan menekülök. Olykor eszméletlenül el vagyok keseredve. Leugorhatnék balra, kell egy kettlebell a nyakra. Csalogat az örvénylő, jeges víztömeg. Vagy lefekhetnék jobbra, óránként zakatol el ott vasból kétszáz tonna. Egyik hideg, és a zuhanástól is félek. A másik is biztos, de ne takarítson más utánam.
Mégis inkább előre megyek. A távoli jövő még meglehetősen homályos, hiszen ki tudja? Belül szétfeszítenek a gondolatok, izzik az agyam, túlcsordul, szavakba kell öntenem, nem tudok ilyen gyorsan gépelni. A célom viszont tűpontos, a motiváció megérkezett. A HIT és a „MIT” már egészen biztos, a „HOGYAN”-on még dolgoznom kell.
Lesz még könnyből ezer csepp, ez egészen biztos. De minden nap erősítem a testem és a lelkem, hogy nevetés is legyen. Ennek az útnak lehetsz itt részese, szemtanúja.
Köszönöm, hogy velem tartasz.
